A prémes ruházat története messze túlmutat a divat birodalmán. A szőrmekereskedelem történetét és az állatok jogairól folytatott heves vitákat is magában foglalja. Kezdetben az emberek táplálékért vadásztak állatokra, bundájukat pedig testük takarására használták. A civilizáció fejlődésével a szőrme már nem az élet szükséglete, hanem főleg luxus. A szőrme ruházat fokozatosan az elegancia, a gazdagság, a szexiség és a hatalom szimbólumává vált.
Egyszer azt hittük, hogy ésszerű más emlősök szőréből ruhát készíteni. A 19. században divatirányzat volt az állati szőrzet használata a gallér és az ujjak díszítésére. 1875-ben Raveland szőrmekereskedő javasolta először szőrmeruházat gyártását. Ez kihívás, mert a szőrme nem egy közönséges ruhaszövet. A nagy szőrdarabok többnyire kis szőrdarabok szín és textúra alapján történő összeillesztésével készülnek.
Nyugaton a prémet kezdetben csak ruházati bélésként használták, és csak a 20. században jelentek meg a ruhák, amelyek teljesen szőrméből készültek.
Ezek a frontkatonák csak egy tál levesben bízhatnak meleget, míg a parancsnok Szibériából importált farkasbőrből készült vastag kabátot visel. A déli régió éghajlatának megfelelő prémes ruházat nem elegendő a melegen tartáshoz az északi országokban.
Vadászok érkeztek Szibéria és Kanada legtávolabbi területeire, hogy állati prémet szerezzenek. Azokon a helyeken, ahol egész évben fagyos az idő, a szőrmeruházat nem luxuscikk, hanem létszükséglet, hogy ellenálljunk a kemény hidegnek. Az inuitok számára a vadászat az élelem megszerzéséhez szükséges, és a szőrmefeldolgozás nemcsak meleg ruhák viselését teszi lehetővé, hanem nagy szőrmekereskedelmet is. Az európai és az egyesült államokbeli gazdag egyének számára a vadon élő állatok szőréből készült prémes ruházat a legfényűzőbb ruházati forma.
